Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllok (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae)
Faj: Homoki gyík (Podarcis taurica)

Hazai jogi védettség: Védett
Természetvédelmi értéke: 50.000Ft

A homoki gyíknak a nálunk is előforduló törzsalakján (Podarcis tauricus tauricus) kívül 2 alfaját tartják számon: a P. t. ionicus (LEHRS, 1902) Albániában, Északnyugat-Görögországban és a Jón-szigeteken fordul elő; a P. t. thasopulae (KATTINGER, 1942) az Égei-tengeri Thasopulos szigetén honos. A korábban a homoki gyík alfajaként számon tartott P. t. gaigeae-t (WERNER, 1930) ma önálló fajként (P. gaigeae) ismerik el. A faj latin neve korábban nőnemű formában (Podarcis taurica) volt használatos, azonban Böhme & Köhler (2005) (ld. Felhasznált irodalom) nyomán a hímnemű (P. tauricus) forma vált elterjedté.

A homoki gyík talán a legszebb, egzotikus színezetű gyíkfajunk. Testhossza 6-8cm, a farka a testhossz kétszeresét is elérheti. A hímek hátának közepén egy világoszöld sáv fut végig, amely a nászidőszakban élénkebb, később sötétebbé válik. A zöld sávot mindkét oldalon egy-egy barna, a szélein csipkézett, a testoldal felső részét is magában foglaló sáv határolja. A barna sávok nem egyenletesen barnák, hanem sötétebb és világosabb pettyekből, foltokból állnak össze. Mindkét barna sáv közepén, a hát oldalsó pereme mentén, fut egy vajsárga vagy krémszínű, ugyancsak hullámos vagy csipkézett szélű csík. A testoldal hashoz közeli felén fekete-(piszkos)fehér, márványos vagy pettyekből álló minta látható. A has piszkosfehér, nászidőszakban narancsvörös. A nőstények mintázata nagyon hasonló a hímekéhez, de a barna sávok és a világos csíkok jóval kevésbé csipkézettek, a pettyek és foltok kevésbé kontrasztosak, emiatt lényegesen egyszerűbbnek, fakóbbnak tűnik. A zöld sáv is kevésbé élénk, gyakran barnába vagy bézsbe hajló. Hasuk piszkosfehér. A fiatal egyedekről gyakran hiányzik a zöld, hátközepi sáv.

Méretben és formában hasonló faj a fali gyík (Podarcis muralis), de annak színezete és élőhelye teljesen eltér a homoki gyíkétól. A homoki gyíkot a tapasztalatlan szemlélők időnként összetévesztik a néha valóban hasonló színezetű zöld gyíkkal (Lacerta viridis). A homoki gyíkhoz hasonló színezetű zöld gyíkok azonban már kifejlett állatok (a fiatalok barnás-szürkék), vagyis lényegesen nagyobbak, mint a homoki gyík.

Elsősorban balkáni faj. A magyarországi populációk elszigetelődtek a fő elterjedési területtől. Tőlünk délre a Balkán-félsziget középső és déli részén, illetve egyes görög szigeteken fordul elő. Kelet felé az alsó Duna mentét, a Fekete-tengert övező síkságokat, illetve a Krím-félszigetet népesíti be. Megtalálható még a Boszporusz kisázsiai oldalán is.

Magyarországon szigetszerűen az Alföld homok-pusztagyepein fordul elő. A Pesti-síkságtól kezdve az Alföld szinte minden homokhátán megtalálható, ahol természetes száraz gyepek fennmaradtak. Legészakibb előfordulása a nyírségi bátorligeti legelő. A Dunától nyugatra egyedül a Pákozd melletti rétekről jegyezték fel, de a populáció fennmaradását évtizedek óta nem sikerül igazolni.

A homoki gyík Magyarországon a síkvidéki pusztagyepek faja. Elsősorban a nyílt homok-pusztagyepeken találkozhatunk vele. Az alacsony gyepen kívül nem igényel más növényzetet, bár ha menekülnie kell, hasznát veszi a mélyebben fekvő térszínek zsombékjainak. Gyakran találkozhatunk vele a nyílt homokon is. Dél-Európában a magyarországinál változatosabb élőhelyeken fordul elő. Bár angolul balkáni fali gyíknak nevezik (nyilván a genusz besorolás miatt), falra ritkán mászik.

A homoki gyík, mint minden nyakörvösgyík fajunk (Lacertidae), nappal aktív. Jól bírja a magas hőmérsékletet, még a meleg nyári napokon is szinte egész nap kint van, leszámítva a legforróbb koradélutáni órákat. Megijesztve gyorsan menekül. Általában tudatosan megcéloz egy számára ismert üreget - például egy rágcsálójáratot -, amelyben villám gyorsan eltűnik. Ha elvéti a lyuk bejáratát, gyakran visszafordul a támadó felé, hogy a rejtekhelyet újból megpróbálja megtalálni. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy átfut a lábunk között. Sokszor cikk-cakkban fut, ami feltételezhetően a ragadozó "lerázását" szolgálja, másrészt így mintegy pásztázva a területet keresi meg a megcélzott búvóhely nyílását. Táplálékát apró rovarok képezik, amelyeket részben aktívan keres. Amikor nem aktív, földalatti üregekbe húzódik vissza. A téli hibernációból március elején-közepén jön elő, a párzás áprilisban kezdődik. A nőstények 2-6 tojást raknak fűcsomók, zsombékok alá. A rendkívül apró termetű fiatalok július végétől kelnek, és október végéig aktívak. A homoki gyíkot sok ragadozó fogyasztja. Elsősorban a gyepen portyázó ragadozómadarak ejtik zsákmányul, de a róka és a borz éppúgy elfogyasztja, ha el tudja csípni, vagy kiássa üregéből. Egyik fontos tápláléka lehet a rákosi viperának is.

A homoki gyík elsősorban a nyílt homokpusztagyepekhez kötődik, melyeket a múltban a homok megkötése érdekében feketefenyővel és akáccal túlnyomórészt beerdősítettek. A megmaradt élőhelyeit ma a cserjésedés, illetve a terjeszkedő özönnövényfajok, mint az akác, az ezüstfa, a selyemkóró vagy a magas és a kanadai aranyvessző veszélyeztetik. Élőhelyeit a cross-motorozás, és a quadozás is rombolja. Ezt a fajt is csak megmaradt élőhelyeinek tervszerű és jól átgondolt megőrzésével és kezelésével tarthatjuk meg a jövő generációi számára. A Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon - mint minden hüllő és kétéltű - védett. Természetvédelmi értéke: 50.000Ft.