Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllok (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Valódi siklófélék (Colubridae)
Faj: Rézsikló (Coronella austriaca)

Hazai jogi védettség: Védett
Természetvédelmi értéke: 50.000Ft

Maximum 70cm-re megnövő sikló. Teste viszonylag zömök, farka kevésbé hosszú, feje inkább háromszög alakú és rövid. A törzs szürke, szürkésbarna vagy bronzbarna, esetenként szinte narancsvörösbe hajló, vagy homoksárga. A hát két oldalán a tarkótájéktól kiinduló sötétbarna foltsor húzódik, mely lefut egészen a farok végéig. A fejtetőn jellegzetes mintázat látható, mely egy kiterjesztett madárszárnyra hasonlít, s a két foltsor tulajdonképpen ebből a rajzolatból indul ki. Az arcon az orrnyílástól kezdődő és a szemen keresztül az állkapcson túl húzódó sötét csík látható. A hasoldal kékesszürke, vagy vörösessárga. Az elsőéves fiatalok hátszíne határozottan szürke, rajta fekete mintázat látható. Hasuk téglavörös.

Egész Európában elterjedt, csaknem az Északi sarkkörig felhúzódik, de Fennoskandinávia nagy részéről mégis hiányzik, csakúgy, mint az Ibériai-félsziget déli, valamint Nagy-Britannia legnagyobb részéről. Kis-Ázsiában a Fekete-tenger déli partja mentén és a Kaukázusban is jelen van. Magyarországon a domb- és síkvidéken egyaránt előfordul.

Élőhelye igen sokféle lehet. Megtalálhatjuk a száraz talajú köves, bokros hegyvidéki területeken, mészkősziklás oldalakon, hegyi kaszálókon, réteken, legelőkön, sőt nedves (helyenként magas tavaszi vízborítású) területeken is.

Március közepén, április elején-közepén bújik elő telelőhelyéről, áprilisban már párzanak. A párzás általában éjszaka történik, s a két állat több órára összefonódik. "Elevenszülő", a nőstény általában augusztus második felében fial, mindig közvetlenül a területen élő gyíkok fialása után. A 12-15cm hosszúságú utódok száma 8-15 lehet. A kis siklók átlátszó burokban jönnek a világra, melyből szinte azonnal kibújnak. Az első vedlésig - mely 6-9 nap múlva következik be - nem táplálkoznak, hanem kövek alá, üregekbe bújva rejtőzködnek. A rézsikló elsősorban gyíkokkal, esetenként más kígyókkal táplálkozik. A gyíkot nyelés előtt általában gyűrűivel megfojtja, de a fiatal, kis termetű állatokat a megfogás után rögtön nyelni kezdi. Alkalmanként rágcsálókat is fog, de a rágcsálóevés nem minden példányra jellemző. A fiatalok rendszeresen fogyasztanak rovarokat - sáskát, tücsköt - is. Telelni meglehetősen későn, október második felében bújik el üregekbe, sziklarepedésekbe, gyökerek alá.

Magyarországon a rézsikló nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé. Gyakran lakott területek szélein is megtelepszik. Mivel gyakran viperának nézik, sokat elpusztítanak közülük, annak ellenére, hogy a viperáink is védettek. Nagyon valószínű egyébként, hogy esetenként megeszi a fiatal viperákat is. Igen sok természetes ellensége van, melyek számára könnyű préda. A sün, róka, nyest, vaddisznó, ragadozó madarak gyakran zsákmányolják, a fiatalokat a gébicsek, godák, bíbicek, szarkák, varjak stb. is elfogják.