Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllok (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae)
Faj: Fürge gyík (Lacerta agilis)

Hazai jogi védettség: Védett
Természetvédelmi értéke: 25.000Ft

Teste zömök, feje rövid, széles és magas. Maximális hossza 20-23cm. Farka a testéhez képest viszonylag hosszú, feltűnő, hogy a tövében enyhén lapított. Végtagjai vastagok és rövidek. A két nem hátoldalának alapszíne lényegében megegyezik egymással szürkésbarna vagy barnásszürke. Egyes területeken a hát közepén világosabb vagy sötétebb, egybefüggő, rozsdavörös sáv húzódik. A háton középen sötétbarna vagy barnás fekete, foltokra szakadozott hátcsík látható, melyen piszkosfehér foltok és csíkok vannak. Az oldalak és a végtagok alapszíne más a hímnél és a nősténynél. Míg utóbbi oldalának a színe megegyezik a hát színével, addig a hímnél ez sárgás vagy fűzöld. Párzási időben a hímek hátán a gerincvonal mentén zöld sáv látható. A has sárgászöld, feketén pettyezett. A fiatalok alapszíne sárgásbarna és a hát közepén sötétebb hátcsík húzódik, melyben sötétbarna foltok sorakoznak, bennük fehéres foltokkal. Hasoldaluk halványsárga, esetenként halvány kék.

Igen nagy elterjedési területtel rendelkezik. Egész Európában megtalálható, kivéve a mediterrán régiót, Írországot és Skandinávia északi területeit. Ázsiában egészen a Bajkál-tóig honos. Magyarországon általánosan elterjedt.

Meglehetősen változatos biotópokat hódított meg. A sík- és dombvidéki gyepeken, kaszálókon, legelőkön, szántók széleiben, alföldi erdőkben is otthon van. Különösen kedveli a magasfüvű, nedves, helyenként mocsaras réteket, vasúti töltéseket, füves árokpartokat.

Március végén bújik elő téli rejtekéből, majd május elején megtörténik a párzás. Ebben az időszakban a hímek többnyire ártalmatlan, de heves harcot vívnak egymással, aminek esetenként egy-egy elvesztett farok az eredménye. Öt-hat hét múlva a nőstény 5-12db puha héjú tojást rak kövek, avar alá, melyeket földdel takar be. A kis gyíkok július végén, illetve augusztus első felében bújnak ki és azonnal önálló életet kezdenek. Az, hogy a fiatalok mennyi idő alatt kelnek ki a tojásból erősen függ a azokat őrző talaj hőmérsékletétől. Két éves korukra válnak ivaréretté. A fürge gyík az éjszakát védett helyen tölti: lyukban, kő vagy farönk alatt. Reggel már korán előbújik, még akkor is, ha a fű erősen harmatos, sőt azt gyakran nyalogatja. Egész nap aktív, de kerüli a tűző napot. Az időjárástól függően általában október első felében húzódik téli álomra, lyukakba, farönkök alá, kövek közé, fagymentes helyekre. A fiatalok később vonulnak el telelni. Táplálékát különböző bogarak, lepkék, sáskák, tücskök, pókok stb. teszik ki. Nevével ellentétben kevéssé gyors és fürge, mint más gyíkfajunk, például lényegesen lassabban mozog, mint a zöld gyík.

Magyarországon általános elterjedtsége miatt igen nagy számban él. Teljes állománya nem veszélyeztetett, de élőhelyeinek egyre nagyobb mértékű feldarabolódása hosszú távon komoly veszélyt jelenthet számára. Az elszigetelődött, kisebb állományok megfelelő utánpótlás és egy-egy rájuk specializálódott ragadozó hatására könnyen megsemmisülhetnek. A fürge gyíkot meglehetősen sok állat zsákmányolja. Ezek közül a legfontosabbak a rézsikló, az egerész ölyv, a hamvas rétihéja, a békászó sas, a fehér gólya, a tövisszúró- és a kis őrgébics, a sün, a róka stb. Lakott területeken, illetve azok közelében élők közül sokat elfognak a házi macskák is. Gyakori kullancsgazda, főleg a szem környékén láthatjuk rajta, ezek azonban nem okozzák pusztulásukat.