TiGa Galéria
Menü
NyitóoldalFotóimSzitakötők 2 › Óriás szitakötő
Fotóim
Témák
Altémák
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Nagyszárnyú szitakötők (Anisoptera)
Család: Karcsú acsák (Aeschnidae)
Alcsalád: Aeshninae
Faj: Óriás szitakötő (Anax imperator)
Általános leírás
A hímek impozáns, élénk kék színben pompázó rovarok, amelyek kis tavak és nyílt vizek nádasai felett méltóságteljesen őrjáratoznak. Tengerszinttől 1500m-es vagy még nagyobb magasságig megtalálható. Repülés közben a potrohukat kissé lefelé görbítve tartják, ez a jellegzetességük megkülönbözteti az Anax fajokat a nagyobb Aeshna fajoktól. Néha nagyobb prédát is ejt, mint például lepkék vagy más szitakötők. Felhős időben visszavonul a nádasba, bokrok közé vagy a kukoricaföldekre, de enyhe estéken alkonyatig repül. A hím szemei kékek és jelentős távolságon érintkeznek. A tor almazöld két nagyon finom, fekete rézsútos varrati vonallal minkét oldalon. A szárnyak áttetszőek, a szárnyjegyek barnák. A hátsó szárny az anális szögletnél lekerekített mindkét nemnél. A lábak feketék, a combok alapja vörösesbarna és az elülső comb ventrális felszíne sárga. A potroh főleg kék, bár az első szelvény és a második elülső része zöldes. Az első szelvény elülső részén található két fekete folt, és három haránt futó fekete vonal a második szelvényen. Hátközépen fekete sáv fut a 2. szelvény közepétől a 10. szelvény csúcsáig, egyenlőtlen szélességben. A nőstény mintázata hasonlít a hímekére, de a világosabb színezetű részek a potrohon nem kék, hanem zöldes színűek, a szemek is zöldek, és a hátközépen futó sáv barnás és szélesebb, mint a hímeknél. A nőstények egyedül petéznek az összetapadt vízi növényzetre. Lárvális fejlődése gyors, valószínűleg többségében egy év alatt végbemegy, azonban a folyamatos fejlődés miatt állandó jelleggel lehet különböző korú lárvákat találni a tenyésző helyeken. Többségében szinkronizáltan kel májusban, azonban a nyár során folyamatosan is tapasztalható kibújás egészen szeptemberig. A hímek általában 76-84mm, a nőstények 70-75mm hosszúak.
Elterjedés
Holomediterrán, Közép- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrikában széltében elterjedt faj. Nálunk is országszerte megtalálható.
Élőhely
Növényzetben gazdag tavak, víztárazók, bányagödrök, csatornák és lassabban áramló vizek egyaránt megfelelnek kifejlődéséhez.
Forrás
Magyarországi szitakötők oldala
http://www.szitakotok.hu
Információ