Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Farkos kétéltűek (Caudata)
Alrend: Csupasz kétéltűek (Lissamphibia)
Család: Szalamandrafélék (Salamandridae)
Faj: Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex)

Hazai jogi védettség: Védett
Természetvédelmi értéke: 50.000Ft

Nagy testű tarajosgőte faj. Mérete akár a 17-18cm-t is elérheti. A hátoldal többnyire sötét barna, esetleg zöldes árnyalatú, fekete foltokkal tarkítva. Az arcon és a torkon látható fehér foltozás és pettyezés, de az a testen már eltűnik. A hasoldal, a többi tarajos gőte fajhoz hasonlóan narancsos színű, fekete foltozással. A hímek nászidőszakban tarajt növesztenek. A taraj a test és a farok találkozásáig erősen szeldelt, ott megszakad, majd a farkon már sima élű. A nőstények itt is nagyobbak és erőteljesebb testfelépítésűek, mint általában a tarajos gőtéknél. Színük valamivel sötétebb a hímekénél. Tarajuk nincsen, de gyakran látható egy narancssárga sáv a háton, a gerinc vonalán. (Ez a sáv a fiatalokon is megvan.)

Elsősorban a Kárpátokban és a Balkán egyes területein jellemző. Hazánkban csak igen kis populációi élnek, egymástól elszigetelten, elsősorban a Kőszegi-hegység és az Őrség vidékén.

Szaporodóhelyeik a kisebb, állandó vízborítású hegyi tavacskák. Nászidőszakon kívül a szaporodóhelyek közelében található, dús növényzetű erdőkben élnek, esetenként keréknyomokban és kisebb pocsolyákban is találkozhatunk velük.

Telelésből márciusban jön elő, majd a szaporodóhelyekre vonul. Kis hegyi tavakat, nagyobb pocsolyákat keres fel, a párzás egészen júniusig is elhúzódhat. A nőstény 200-400 petét rak, egyesével, elsősorban a vízi növények leveleire. A lárvák két és fél hét alatt kelnek ki, majd mintegy három hónap után alakulnak át. A kifejlett állatok elhagyják a vizet, de többnyire azok közelében, a dús aljnövényzetű erdőkben élnek. Táplálékául különböző férgek, csigák, rovarok szolgálnak. Telelni sűrű avarba, gyökerek, kövek alá, vagy más fagymentes helyekre húzódnak, általában október közepén.

A vizek elmúlt évtizedekben történt fogyatkozása - különösen a kis kiterjedésű, sekély vízállásoké - jelentősen csökkentette a számára alkalmas szaporodóhelyeket. Ugyanakkor, mivel meglehetősen mozgékony faj, hamar felfedezi az újonnan kialakult vizes élőhelyket, melyeket azonnal benépesít.