Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Alrend: Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)
Család: Mocsáriteknős-félék (Emydidae)
Faj: Mocsári teknős (Emys orbicularis)

Hazai jogi védettség: Védett
Természetvédelmi értéke: 50.000Ft

Egyetlen őshonos teknősfajunk, bár manapság élőhelyein mind nagyobb számban vannak jelen a megunt és kiengedett idegen fajú teknősök is (Trachemys scripta). Teste zömök, hátpáncélja jobbára ovális, hátrafelé kiszélesedő és enyhén domború. Általában páncél hossza nem haladja meg a 20cm-es nagyságot. A mocsári teknős színe széles skálán mozog. Ráadásul terepi megfigyelésnél az esetek többségében a hátpáncélra, de a fejre és a lábakra is vastag iszapréteg rakódik, ami elrejti az állat valódi színét. A hátpáncél, a fej és a végtagok színe jobbára zöldes árnyalatú, de nem ritka a sötétbarna vagy majdnem fekete sem, mely fehéres vagy sárgás pettyekkel vagy csíkokkal tarkított. A haspáncél világos- vagy barnássárga, mely általában sötétbarnával foltozott, illetve esetenként a pajzsok feketén szegettek. A haspáncél a hímeknél enyhén homorú és kissé barázdált, míg a nőstényeknél lapos. A hímek írisze a narancsszínűtől a vörhenyes- barnáig változik, míg a nőstényeké sárga vagy fehéres.

Széles elterjedésű faj, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában és Ázsiában egészen az Aral tóig honos. Magyarországon általánosan elterjedt, de inkább sík- és dombvidéken jellemző.

Csaknem minden síkvidéki, álló vagy lassú folyású vízben megtalálhatjuk. Kedveli az iszapos, mocsaras, zsombékos helyeket.

A mocsári teknősök telelésükből általában március végén, áprilisban jönnek elő. A párzás májusban történik, a nőstény ezt követően rakja le tojásait a víz környéki, de esetenként attól jelentős távolságra található laza, homokos, talajú területeken. A tojásokat 8-10cm mély gödörbe rakja, majd betemeti, és sorsukra hagyja őket. A kis teknősök augusztus végén, szeptemberben bújnak elő és elindulnak a vizek felé. A mocsári teknős ébrenléti ideje alatt nem távolodik el a vizes élőhelyektől, órák hosszat sütkérező példányait gyakran megfigyelhetjük egy-egy vízbedőlt fatörzsön. Gyakorlatilag minden "húsfélét" megeszik, amihez a vízben hozzájut, de nem veti meg a dögöt sem. Fő táplálékai a különböző vízi bogarak, férgek, csigák, békák, gőték, vagy azok lárvái, esetenként halak, halivadékok. Az egészséges halat képtelen megfogni, ám a beteg, legyengült egyedeket előszeretettel fogyasztja és ezzel fontos szerepet tölt be az egészséges halállomány fenntartásában. Téli nyugalomra október végén vonul, elsősorban a fenék iszapjába, ahova mélyen beássa magát. Olyan helyeken azonban, ahol erre nincs módja, a befagyott víz jégpáncélja alatt telel. Ilyenkor a száj és garatnyálkahártya, valamint a végbélzacskók falának hajszálcső - hálózata segítségével jut oxigénhez.

Sajnos Európa egyes országaiban a mocsári teknős egyre inkább a veszélyeztetett fajok közé sodródott. Hazánkban még jelentős állományai élnek, de egyes negatív tendenciák már itt is érezhetőek. Ahhoz, hogy megfelelő védelmi intézkedéseket ki lehessen dolgozni, komolyan el kell kezdeni a faj életvitelének kutatását, de főleg a veszélyeztető tényezők feltárását és kidolgozni a védekezés módját.