Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Alrend: Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)
Család: Mocsáriteknős-félék (Emydidae)
Faj: Vörösfülű ékszerteknős
(Trachemys scripta elegans)

Hazánkban nem őshonos faj!

E faj egyedeinek színezete meglehetősen változó. A kicsinyek általában zöldes hátpáncélúak, sárgás csíkokkal díszítve. Az idő múlásával hátpáncéljuk egyre sötétebb, barnás színű lesz, miközben az előbb említett sárgás csíkok részben elmosódnak, részben teljesen eltűnnek. Megjegyzendő, hogy a hátpáncél színének sötétedése (részben) a napsugárzás jótékony hatására alakul ki, így a szobában, vagy egyéb olyan helyen tartott teknősöknél, amelyek nem a szabadban vannak tartva, hátpáncéljuk színe majdhogynem teljesen világosbarnás, vagy világoszöldes lesz. A haspáncél mind a fiatal, mind az idősebb egyedeknél egyaránt világossárga, több-kevesebb fekete folttal. A lábak, a nyak és a fej szürkészöldek, világos csíkozattal. Ezen alfaj legfőbb dísze a szemek mögött húzódó vastag piros sáv, amely nem a fül, mindinkább a halánték tájékán helyezkedik el. Gyakran ez az idősebb teknősöknél is élénk színű marad, de előfordulhat, hogy kifakul és narancsszínűvé lesz. A vörös sáv egyes példányok hátpáncélján is folytatódhat elmosódva, amely igazán széppé és látványossá teszi viselőjét.

Eredetileg az Amerikai Egyesült Államok délkelti részén honos, de előfordul Dél-Amerikában is. A legelterjedtebb fogságban tartott faj Magyarországon, és szabadon engedett példányaiból (akárcsak Európa más országaiban) életképes, az őshonos mocsári teknőst apránként kiszorító populáció alakult ki.

Elsősorban a nyugodt vizeket kedvelik. Igen alkalmazkodó képes állat, így kisebb-nagyobb patakokban, mocsarakban, tavakban, folyókban is jól érzi magát. Igen kedvező számára a víz alatti növényzettel dúsan benőtt, iszapos aljzatú vízterület.

A két ivar között igen jelentős méretbeli különbségek vannak. A hímek már 3-5 éves korukban (9-12cm), míg a nőstények 4-7 évesen (15-19cm) lesznek ivarérettek. Míg a nőstények a 25cm-es, sőt ritkán még az ennél nagyobb páncélhosszt is elérhetik, a hímek alig nőnek 15-20cm-nél nagyobbra. A legtöbb teknősfajra jellemzően a hímek farka hosszabb és vastagabb a nőstényekénél. Orruk is csúcsosabb, hegyesebb. Mellső lábain lévő karmaik pedig lényegesen hosszabbak, mint a nőstényeké. Ez az udvarlásban játszik fontos szerepet. Párzás előtt a hím és a nőstény "násztáncot" jár. Szemben úsznak egymással miközben végtagjaikat rezegtetik. A párzás a vízben zajlik. A nőstények évente 5-6 alkalommal is rakhatnak tojást. Egy nőstény egyszerre 2-19 tojást tojik, távol a vízparttól a maga által vájt gödörbe, vagy száraz hordalék alá. Ha az átlagos hőmérséklet 25°C, akkor 112 napra van szükség a tojások kikeléséhez, de 30°C-os átlaghőmérsékleten ez az idő 69 napra rövidül.