Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Nagyszárnyú szitakötők (Anisoptera)
Család: Folyami szitakötők (Gomphidae)
Alcsalád: Gomphinae
Faj: Feketelábú szitakötő
(Gomphus vulgatissimus)

Hazai jogi védettség: Védett
Természetvédelmi értéke: 2.000Ft

Nem túl gyakran kerül szem elé, leginkább a víz közelében lévő erdőkben lehet a fiatalabb egyedeket fölfedezni, vagy az idősebb, kicsit már elöregedett, "meglassult" példányokat, a vízparton. Kisebb vízfolyásoknál, ha elég nagy az egyedsűrűség, napsütötte időszakokban megfigyelhetjük a víz fölött alacsonyan mozgó hímeket, esetleg a vízbe tojásait rakó nőstényeket, alkalmasint a rájuk rontó hímeket és a párzás különböző fázisait is. Ugyancsak találkozhatunk a partra kiülő, napozó példányokkal is, ha nem túl magasak a fák, vagy kövek is vannak a parton.

A legelterjedtebb és leggyakoribb Gomphus faj hazánkban. Európában a legészakibb és legdélibb területek kivételével mindenütt megtalálható, ezen kívül Kisázsiában is él. A mediterrán országokban hozzá igen közelálló fajok is élnek, így ottani pontos elterjedési- és populációs viszonyai nincsenek kellőképp tisztázva. Főleg nagyobb folyóinkon elterjedt és helyenként nagyon gyakori.

Főként a nagyobb folyóvizeket kedveli, ahol lassabb folyású szakasz - illetőleg finomabb szemcséjű üledék - található, azonban kisebb folyóvizeken is előfordul, ahol számára megfelelő élettér van. A lárva előszeretettel él az igen finom, lágy, iszapos alzatban, nem kerüli el azokat a részeket sem, ahol bomló törmeléket tartalmaz az iszap. Jelentős számban a nagyobb folyók lelassult szakaszain tud kifejlődni. Kisebb folyóvizeken még akkor is meg tud telepedni, ha a víz sebessége egyébként elég nagy, de a sekélyebb szakaszokon kisebb iszapos lerakódások vannak, persze itt kisebb az egyedszám. Megfelelő vízminőségi paraméterekkel és alkalmas aljzattal rendelkező állóvizekben is ki tud fejlődni a faj, A hazai folyami szitakötők közül ez a faj jelenik meg először, amint a folyóvizek hőmérséklete emelkedni kezd - május első felében - az imágók kibújnak, egy adott élőhelyen szinkronizáltan. Amennyiben ebben az időszakban éppen áradás van, a lárvák nem gyalogolnak ki feltétlenül az éppen aktuális partig, hanem minden alkalmatos tereptárgyra felkúsznak, legyen az a folyót kísérő faállomány törzse, vagy az épp ott horgonyzó ladikok oldala. Fatörzseken olykor 5-6m magasan is találhatók lárvabőrök áradás után.