Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Nagyszárnyú szitakötők (Anisoptera)
Család: Karcsú acsák (Aeschnidae)
Alcsalád: Aeshninae
Faj: Lápi acsa (Aeshna isoceles)

Hazai jogi védettség: Védett
Természetvédelmi értéke: 2.000Ft

Letelepedése gyakoribb, mint más Aeshna fajoknál. Viszonylag korai faj, mely főleg Május közepe és Július vége közt repül. Főként barna színezetű szitakötő, csaknem átlátszó szárnyai és zöld szemei vannak, de nincs fekete T-alakú minta a homlok felső részén. Két sárga sávja van mindkét oldalon. A lábak főleg feketék, a combok alapjánál vörösesbarna színezettel. A szárnyerezet fektés (barna a szárny alapjánál) és a szárnyjegyek barnásak. A szárnymembrán tiszta vagy nagyon halványan barnás, de az alapnál található egy jól elkülönülő sáfrányszínű folt. A hím hátsószárnyának hátsó szegélye kevésbé éles szögletű, mint a többi Aeshna fajnál. Mindkét nemnél a potroh barna egy jól látható sárga mintával a 2. szelvény hátoldalán. Ennek alakja az egy egyenlőszárú háromszöghöz (isoceles = egyenlő szárú) hasonlít. Az alapja a 2. szelvény elülső szegélyén található, és a rovar erről kapta hétköznapi nevét. Nincs több világos potrohi mintázata, de egy hátközépi fekete gerinc terjed a 3-9. szelvényig, a 8. és 9. szelvényen kitágulva. Találhatóak ezenkívül még keresztirányú, feketés vonalak a 3-7. szelvények elülső felében, a 2. szelvényen egy szélesebb barna csíkot szakít meg a sárga minta, és egy pár kis feketés pont van a 3-8. szelvények hátsó részén. A hím felső potrohfüggelékei meglehetősen vékonyak és mindegyiken látható oldalról egy alapközeli fog. A nőstény potrohfüggelékei kicsik, mindössze körülbelül másfélszer akkorák, mint az utolsó potrohszelvény hossza. A teljes testhosszúság 62-68mm.

Atlantomediterrán, Dél- és Közép-Európában sokfelé elterjedt, de nem folytonosan. Nálunk országszerte megtalálható.

A faj kedveli a lápos, mocsaras állóvizeket, lassan áramló csatornákat, dús nádas szegélyű tavakat és esetenként kisebb állóvizeket is. Nagyobb mocsarakban, lápos területeken rendkívül nagy tömegben képes kifejlődni (Fertő-tó, Kis-Balaton). Május végén szokott kelni, nagyjából szinkronizáltan, de az egyes élőhelyek között lehetnek eltérések.