Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Nagyszárnyú szitakötők (Anisoptera)
Család: Folyami szitakötők (Gomphidae)
Alcsalád: Gomphinae
Faj: Sárga szitakötő (Gomphus flavipes)

Hazai jogi védettség: Védett
Természetvédelmi értéke: 10.000Ft

A lárvális fejlődés feltehetően három évet vesz igénybe. Az imágók kibújása többnyire azonos időben történik, gyakran június vége július eleje táján, azonban egyes években szeptemberben is tapasztalhatunk flavipes kelést, vagy éppen június elején. Az imágók leggyakrabban és legegyszerűbben a kibújáskor figyelhetők meg, később már ritkábban kerülnek szem elé. Napközben az ivarérett hímek a víz felszínéhez közel, messze a parttól, a folyó közepén mozognak, kutatnak nőstény után. Ha sikerül megragadni a vízhez közeledő nőstényt, párosodni a parti füzesekbe szállnak, ahol szintén elég nehéz megfigyelni őket. A nőstény a tojásokat egyedül rakja le, potrohának végét repülés közben bele-belemerítve a vízbe. Tojásai a hazai Gomphidák közül a legkisebbek, így a nőstények - noha tekintélyes mennyiségű petesejtet érlelnek - viszonylag karcsúak, mozgékonyak, nagy távolságra tudnak repülni.

Közép-Európában, a Balkánon, Törökországban és vélhetően Oroszország európai részén fordul elő. A törzsfajt Kelet és Dél-Kelet felé más alfajok váltják föl, azonban az elterjedési határok nincsenek még tisztázva. Hazai viszonylatban különösen a Tisza mentén található populáció jelentős, de több nagyobb folyónknál is előfordul. Tekintve, hogy szinte valamennyi Duna menti országban előfordul és ezek közül is hazánkban igen jelentős populációkkal van képviseltetve, nagy a felelősségünk a faj megőrzése terén.

Tipikusan a nagy folyók alsó szakaszának szitakötője (Dél-Európában kisebb folyóvizekben is él). Kedveli a lágy iszapos alzatot, azonban kerüli a bomló szerves anyagot tartalmazó, oxigénben szegény, pangó vizes részeket. A nagyobb sodrású, durvább alzatú szakaszok - kanyarulatok külső ívei - szintén nem kedveznek a számára. Hazai nagyobb folyóink közül a kevésbé szennyezett Tisza, Mosoni-Duna, Duna szakaszok, illetve a lassabb áramlású Rába és Dráva szakaszok adják a faj legfontosabb élőhelyeit. Ezen kívül előfordulhat még ezen folyókhoz csatlakozó csatornákon és a mellékfolyókon is (Répce), valamint ritkán állóvizekben, bányatavakon is.